Május 13-án a csapadék formájában lehullott víz mennyisége megközelítette a 100 liter/négyzetmétert, a Szamos töltése pedig nem bírta tovább a terhet. Május 14-én megadta magát: Szatmárnémeti kétharmada víz alá került, az utcákon közel két méter magasságban hömpölygött a víz. A folyó azonban nem csak városunkban, hanem a környező községekben is hatalmas pusztítást végzett. A természeti csapás ugyanis több mint 120 ezer hektárt borított víz alá, a máskor szelíden kanyargó Szamos most 15 kilométer szélesen hömpölygött, s hullámaival a földdel tette egyenlővé a Szatmárudvari községhez tartozó Kak és Etény településeket, de Berenden is csak a templom maradt állva.
A hivatalos összesítések szerint 2 200 ház összedőlt, kb. 2 800 épület pedig megsérült az áradásban. Az akkori közlések szerint 7 000 ember életét sikerült megmenteni, sajnos azonban 56-an életüket vesztették – bár a valóság ettől sokkal tragikusabb is lehetett, hiszen a hírszűrő akkor is remekül működött.
Az ötven évvel ezelőtti pusztításra egy koronavírus-mentes világban a Május 14. téren emlékeznénk, azonban ezt idén a járvány megfékezése érdekében bevezetett rendeletek nem teszik lehetővé. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne vehetnénk részt egy, az online térben zajló megemlékezésen, a Szatmár Megyei Múzeum ugyanis egy 10 napon át tartó virtuális kiállítást „szervez” weboldalán.
„Az 50 évvel ezelőtti természeti csapás nem ismert határokat ugyanúgy, ahogy a most tomboló járvány sem. Az ország nagy része, illetve a határon túli, magyarországi települések is víz alá kerültek néhány nap alatt. Ez alkalommal arra kérjük kedves látogatóinkat, hogy kövessék folyamatosan az oldalunkat, mert nemsokára elérhetővé válik a virtuális kiállításunk, amelyet kizárólag a megyei múzeum weboldalán tekinthetnek meg a jövőben.
Hamarosan ismét jelentkezünk!” - osztotta meg közösségi oldalán a múzeum.